Kompromisszum – Kulcs a sikeres munkavállaláshoz

A kompromisszum, mint kifejezés a munkavállalással kapcsolatban ritkán merül fel, pedig igen fontos róla beszélni - az elhelyezkedés egyik fontos kulcsa lehet.

Munkavállalási tanácsadóként mindennapi munkám során érzékelem, hogy a munkáltatók fogadóképessége, állásajánlataik száma folyamatosan növekszik. Miért vannak mégis üresen betöltetlenül a pozíciók? Mi lehet az oka?

Ügyfeleim - évek óta állást kereső emberek- nem találnak munkát. Ennek az az egyik oka, hogy a munkavállalók az ideális állásukat keresik, szeretnék munkaidejüket értékteremtően, optimális körülmények között tölteni. Sajnos nem, vagy csak nehezen tudom felnyitni a szemüket, hogy egy nem ideális elhelyezkedés milyen pozitív hozadékokkal jár: A munkavállalás során értékes tapasztalatokat gyűjthetnek, barátokat találhatnak, munkakapcsolatokat építhetnek, egzisztenciát teremthetnek, egy-egy munkafeladat elvégzése során munkavállalási tapasztalatokat szerezhetnek, jártasságot és gyakorlatot, ami nélkül nehezen tudnának előre lépni. Fizetésükből lehetőségük nyílna képzések elvégzésére, ami a célállás felé vezető úton fontos előrelépést lehetne. Röviden és tömören, egy kevésbé tetsző állás remek kiindulópont lehet.

Egy jó példa erre, hogy az egyik ügyfelem kimaradt az iskolából, segítségemmel a postánál hírlapválogatóként kezdte el munkásságát éjszakai munkában: délelőtt aludt és délután befejezte elmaradt tanulmányait esti gimnáziumban felnőttoktatási tagozaton. A befektetett idő két év volt. Még várhatóan 38 évig dolgoznia kell. Két év tudatos tervezés és kitartás kellett ahhoz, hogy sikert érjen el. Fel nem mérhető az az előrelépés, amit elsősorban magának okozott: büszkeséggel töltötte el, hogy tovább tud lépni. Azóta egy kis cégnél dolgozik ügyviteli munkatársként. Két volt munkatársával ápolja a kapcsolatot. Mindezekhez meg kellett hoznia azt a kompromisszumot, hogy két évig nem az „álommunkát” végzete. Tudatosan építette jövőjét. Örülök, hogy a fejlődésének részese lehettem.

Története azoknak szól, akik hezitálnak meglépni azon lépéseket, amelyek a nem optimális munka felé irányulnak